Mit is tanulok pontosan?

Egy hónapra (!) ideérkezésem után végre összeállt az órarendem, az oroszok elmondása szerint itt ez teljesen normális, hogy október közepén még nem tudod miből is fogsz vizsgázni, mivel nem tudod milyen óráid vannak pontosan :D (dehát ez az orosz mentalitás).

Tehát az órarendről: 

Első ránézésre egyáltalán nem tűnt soknak, azonban év közben rájöttem, hogy ugyan kevesebb tárgyam van mint az otthoni egyetemen, mégis valahogy több a követelmény, nagyobb az elvárás, így sokkal de sokkal többet is kell tanulni, elvégre nem lábat lógatni, hanem tanulni érkeznek ide a külföldi hallgatók. Ez a mentalitás viszont nagyon tetszik :)

Továbbá le a kalappal az itteni tanáraink előtt, akik szívvel-lélekkel és hatalmas odaadással, mindennapi példákkal, interaktívan tanítanak. Bármi kérdésre szívesen válaszolnak, ha valamit nem ért az ember (ami elég ritka, mert tényleg tudják a tanárok mit és hogy mondjanak), akkor máshogy megközelítve a dolgot jöhet a következő magyarázat.
Az orosz diákok szinte rajonganak a külföldiekért, rögtön felajánlják, hogy ha bármi segítségre lenne szükség, ők itt vannak, akár a várost is bemutatják hétvégén ha új vagy itt :)

Néha már-már az az érzésem, hogy el vagyunk kényeztetve, hisz rengeteg programot szerveznek nekünk, külföldieknek, a tanárok tényleg nagyon figyelmesek, az órákat és a vizsgákat hozzánk igazítják időben, és nem úgy van mint otthon, hogy ha nem tudsz bejárni, akkor így jártál...

Kezdjük is a kedvenc órámmal: Практика устной речи (magyarul Beszédgyakorlatnak mondanám). Ez az óra a beszélt nyelvi formákra alapoz (занимаемся репликами), illetve különböző témaköröket beszéltünk meg a félév elején (pl. lakás, piac, öltözködés, stb.), amiket elég tüzetesen át is vettünk 3 hónap alatt, mind szókincs, mind kifejezések terén, emellett minden órán megtanultunk 5 beszélt nyelvi formát (реплики).
A tanárnő, Наталья Борисовна/Natalia Borisovna azok közé a tanárok közé tartozik, aki első ránézésre szigorú, nyugodt teremtés, mégis ha fellelkesül, mint minden órán, mikor még a diákok épp csak ébredeznek, lelőni se lehet, olyan energikussá válik. Minden órán az volt az érzésem, hogy a 1,5 óra alatt az otthoni anyaghoz képest egy heti anyagot adott le (ráadásul heti 3x1,5 óra volt), mégis nagyon élveztem az előadását, illetve azt, hogy mire vége lett az órának, tulajdonképpen az anyag felét már meg is tanultam, hála az interaktív feladatoknak.
A félév végi írásbeli vizsgát egyáltalán nem mondanám könnyűnek, pedig a szemeszter során folyamatosan készültünk, többször volt felelés, ZH, röpdolgozat, vagyis készülni folyamatosan kellett. De ez az az óra, aminek minden perce megérte, még ha sokszor panaszkodtunk is, mennyit kell készülni :)
A szóbeli vizsgára ezekből a beszélt nyelvi formákból páronként kellett egy negyed órás párbeszédet alkotni, minél több ilyen kifejezést felhasználva. Ezek után szóbeli beszélgetés volt az írásbeliről, illetve kötetlen véleménykifejtés az egész félévről, magáról az egyetemről, Nyizsnyij Novgorodról, ill. mi az ami megtetszett, mi az, amit nem tudunk megszokni Oroszországban. Utóbbi téma azért volt érdekes, mert mindenki mindenkit meghallgatott, hozzá lehetett szólni, ha nem értettünk egyet.


A következő, és egyben számomra leghasznosabb óránk, az a Грамматика óra volt (tömény nyelvtan magyarul :D), amivel az elején nagyon megszenvedtem (heti 4x1,5 óra), tekintve, hogy a ragozásokkal mindig is problémáim voltak, de a szemeszter végére, miután kézhez kaptam a kijavított írásbeli vizsgámat rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű az egész :) Természetesen mindig vannak meglepetések, kivételek, de úgy gondolom, hogy hatalmas fejlődésen mentem keresztül 3 hónap alatt, és ezt az anyanyelvi környezeten kívül nagyrészt ennek az órának, és a zseniális tanárunknak köszönhetem (örök hálám Надежда Прокопьева/Nadezhda Prokopyeva Tanárnőnek).


Egy szintén igen hasznos, és egyben érdekes óránk: Аудирование (vagyis 'Hallás utáni értés') Жанна Мордкович/Janna Mordkovitch Tanárnővel. Ezzel az órával az egyedüli probléma az volt, hogy hétfőn az első óránk volt (csak heti 1x), amikor még mindenki (el)aludt, így elég nehézkesen indult be a tanulás. Minden órán egy-egy aktuális, számunkra érdekes hírt hallgattunk meg, amihez voltak feladatok, illetve híres orosz emberekkel készült interjúkat néztünk (köztük a min.elnök, énekesek, színészek, stb.). Ezekhez is feladatok voltak. Óra végén mindig jegyet kaptunk a feladatokra és az órai teljesítményre, de természetesen a szemeszter végén volt írásbeli vizsga is.


Sajnos be kell vallanom, hogy az alapóráink közül (ezeket mindenkinek kötelező volt elvégezni) az egyetlen tárgy amit egy egész félév alatt nem sikerült megszeretnek (és megértenek, hogy egyáltalán miért is kötelező), az a Практика письменной речи (Íráskészség) óránk volt Анна Радкевич/Anna Radkevitch Tanárnővel. A tanárnőnek kicsit más elképzelései voltak a tanításról és az egyetemi képzésről mint nekünk, az órák nagyrészt ismétléssel teltek, szinte semmi újat nem tanultunk (sajnos). Esszéket kellett beadni a félév során olyan témákban mint pl. 'Mi a boldogság?', Különbség az orosz és a magyar hallgatók között', 'Magány', és még további hasonló kissé elvont, filozofikus témákban. Az év végén az órai munka és az esszék alapján megajánlott jegyet kaptunk, ha az nem felelt meg, mehettünk vizsgázni.


Az alapórák mellett volt szerencsém bejárni irodalom órákra is, aminek reményeim szerint a későbbiekben (az államvizsgán) majd hasznát veszem :)

Az egyik ilyen órán (Русская литература /Достоевский и Толстой/) kizárólag Dosztojevszkij és Tolsztoj művekkel foglalkoztunk, bár bevallom, mivel ezen az órán az egyetlen külföldi voltam, és a tanárnő egész órán hadart, óra végén kissé csüggedten jöttem ki a tanteremből. Kb. a leadott anyag 50%-át ha értettem (heti 1x2 óra volt), és mivel olyan hatalmas és még magyarul is nehéz művekkel foglalkoztunk mint a Bűn és bűnhődés, így a szemeszter végén jobbnak láttam nem elmenni vizsgázni (igazság szerint erre nem is volt szükségem, mert otthon hasonló témakörből már tavaly levizsgáztam).

A másik, szerintem zseniális irodalom órán a 20. század első felének irodalmával foglalkoztunk (История русской литературы /начало ХХ-ого века/). Аркадий Садовников/Arkadiy Sadovnikov Tanár úr 3 órás, mégis érdekes előadásában megismerkedtünk rengeteg verssel (szigorúan oroszul!, kedvencem: Есенин - Плачет метель как цыганская скрипка), illetve a félév során lehetőség volt műelemzésre is plusz jegyért. Itt orosz diákokkal voltunk 4-en külföldiek, de nekünk is hasonló követelményeknek kellett megfelelni a félév végi szóbeli vizsgán.

Mivel elég sokunkat nem csak az előírt tananyag és a száraz könyvek érdekeltek, így kérvényeztük október elején, hogy legyen valami földhözragadtabb, számunkra érdekes óránk, ami kapcsolódik Oroszországhoz. Így indították el rákövetkező héten a Kultúra órát (Культура России). Ez nem szokványos óra volt, minden hét elején megbeszéltük a koordinátorunkkal (ő volt a tanárunk is egyben), hogy a következő héten mikor találkozunk (általában heti kétszer, de inkább háromszor ültünk össze). Minden héten egyszer néztünk filmet (mindig csak régi híres szovjet filmet), aztán majdnem minden héten vagy közösen főztünk valami igazán orosz ételt a kollégiumban, vagy az egyetemi előadóban orosz dalokat tanultunk, de az is előfordult, hogy kirándulni mentünk a közelben. Ezek az "órák" mindig nagyon jó hangulatban teltek, még jobban összekovácsolódott a csapat, és ami még fontosabb, rengeteget nevettünk együtt és egymáson :)



Mindezeken kívül még kipróbáltam más órákat is, például volt Angol-orosz fordítási technika órám (Русско-английский перевод), Orosz nyelv és beszédkultúra órám (Русский язык и культура речи), illetve lehetőségem volt heti 2x francia nyelvórára is járni. Ezekből nem vizsgáztam, csak engedélyt kaptam rá, hogy látogassam az órákat, mivel belefértem az időmbe és érdekeltek :)


A tanulás mellé még a sport is belefért, elvégre külföldön sem lustulhat el az ember :D
Heti kétszer jártam röplabdázni, szerdánkét sima egyetemi, kurzusos edzés volt, szombatonként viszont profi csapatban játszottunk, amit nagyon élveztem :)


A rengeteg tanulás mellett sokat segítettük egymást, együtt jártunk mindenhova, volt, hogy együtt is tanultunk, úgyhogy szerintem mindenki elégedetten mehet haza egy ilyen sokszínű, élménydús és sikeres félév után, kezében a kiállított egyetemi oklevéllel :)