110.nap - korizás Marcival

2015.01.13 Marcival korizunk :)

Reggel elég korán keltünk, én 7-re húztam az ébresztőt, mert tegnap megígértük Marcival, hogy Bencét mi visszük kivételesen suliba. Mire kikászálódtam az ágyból, Bence már kinn tévézett a nappaliban a reggeli meleg kakaóját szürcsölgetve, Marci viszont még nem kelt fel. Elhatároztuk, hogy felébresszük, Bence megadta a módját, elővette a legnagyobb, és egyben legújabb puskáját, szegény Marci mikor benyitottunk a szobába és meglátta a fegyvert, halálra rémült :D  De legalább azonnal felkelt :)

Attila 8-ra rendelte a taxit, ami elvitt minket a suliba. Bence hihetetlenül boldog volt, tisztára be volt zsongva, főleg, hogy még az új puskáját is bevihette a suliba játszani, és persze kérkedni a többieknek, milyen menő karácsonyi ajándékot kapott. Még sosem láttam eddig az iskoláját, tudtam, hogy magán iskola, de hogy ennyire gyönyörű helyen van, fenn a dombtetőn, pont a Nyevszkij szoborral szemben… hihetetlen. Viszont Kriszti nem túlzott azzal kapcsolatban, hogy ide a szülők csak BMW-vel meg hasonló komfortos, drága kocsikkal hordják a csemetéiket. 

8-kor a taxi egyébként a ház előtt várt minket, mindig sms-ben elküldik a taxi érkezése előtt kb 10 perccel, hogy milyen autót kell keresni (milyen színű, mi a rendszáma, milyen márka), mert természetesen taxi felirat, esetleg tábla egyiken sincs. Az ajtó előtt egy kék sportkocsi állt, miközben nekünk azt írták, hogy szürke Ladát kell keresni, de mivel a rendszám megegyezett, így beszálltunk.

Kisebb dugó volt így kora reggel az utakon, nagyon rég keltem ilyen korán bevallom, elszoktam attól, hogy még majdhogynem koromsötét a város… Miután Bencét bekísértük az iskolába, Marcival visszaültünk a taxiba, ami visszavitt minket a Szlavjanszkaja 8 számhoz, ahol Kriszti már nagyon várt minket. Főzött nekem kávét, Marcinak teát, illetve jó kis magyaros reggelit rittyentett nekünk egy pillanat alatt kolbásszal, szalámival, sajttal… volt minden, amit csak egy magyar Oroszországban kívánhat :D Még picit beszélgettünk, aztán Kriszti egy magyar asztalossal skypeolt, aki megtervezi az otthoni budapesti konyhájukat, eközben mi Marcival már a délutánt tervezgettük. El akartunk menni korizni, de úgy tűnik itt az emberek csak hétvégén akarnak korcsolyázni, mivel minden pályának csak hétvégi nyitva tartása volt. Végül a harmadik, amit felhívtam elvileg egytől nyitva volt, gondoltuk megpróbáljuk :)

Miután Marcival kikapartuk a hó alól a kocsit, Kriszti hazavitt engem, ők meg Marcival elmentek az Auchanba vásárolni. Astrid, mikor visszaértem a koliba, pont órára sietett, úgyhogy még egy kis időm volt pihenni, eléggé fáradt voltam, mivel alig aludtam 5 órát az éjjel.

Mivel Marcival 12:50-re beszéltünk meg találkozót a Május 1-je parkba (ott van a koripálya), így délben el is indultam, hogy mindenképp odaérjek. A park a folyó túlpartján volt, át kellett szállnom a pályaudvarnál (Moszkovszkij), viszont a parkban picit eltévedtem, így kb negyed órát késtem is. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy ez a park, ráadásul tele vidámparkhoz hasonlító játékokkal, végül egy idős bácsi igazított el, aki meghallotta, hogy magyarul beszélek, és a parkban bolyongok.

A jégpálya kiderült, hogy csak 14 órától nyit, de Marci elintézte, hogy bemehessünk előbb, a sztorit a jégen mesélte el…feltalálja magát mindig a fiú :D

(Нет. Это невозможно... мая девушка будет здесь скоро. Мы иностранцы из Венгрии... она будет ооочень злая.)

Úgyhogy miután megkaptuk a szerintem még szovjet időkből maradt korcsolyánkat, rámerészkedtünk a jégre, ami utoljára láthatólag előző héten volt valamikor letakarítva, bár ez a kisebb gond volt. A korcsolya elég szokatlan volt, az enyém egyáltalán nem tartotta a bokám, csoda, hogy esés nélkül túléltem azt a 1,5 órát a jégen :D

Lenin szoborral pózolva a jégpálya közepén :D

Egyébként nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget beszélgettünk, illetve ami nagyon tetszett, hogy a koripálya nem úgy volt megcsinálva, hogy csak körbe-körbe lehet menni, hanem be lehetett menni az erdősebb részre a fák közé kacskaringózni. Volt zene meg minden, ami kell, és ami a legjobb volt az egészben, hogy az egész pálya csak a miénk volt :)

Fél 3 fele indultunk el kifelé, mert Marci 3-ra ment egy barátjával biliárdozni, én pedig nagy ráérő időmben elhatároztam, hogy elsétálok vissza a pályaudvarig, addig is körbenézek, ezen a környéken egyáltalán nem vagyok ismerős. Útközben pedig megettem a croissant-ot, amit Marci hozott nekem az Auchanból :)

 

Kiderült, hogy a fő piac, amit már sokan mondtak nekem, az itt van a pályaudvar és a park között, hát elhatároztam, hogy benézek. Megdöbbentő, hogy mennyi különbség van a bolti és a piaci árak között, itt kb minden negyed annyiba került, mint a boltokban. Vettem is paradicsomot, citromot, hagymát.

A pályaudvarnál még beszaladtam az új kedvenc boltomba, ahol szerintem a piac után a legolcsóbban lehet bevásárolni, majd a 2-es marsrutkával visszamentem a koliba. 

Így késő délutánra már annyira álmos voltam, hogy ahogy beértem a szobába, rögtön el is aludtam, jelzem ez olyan fél 6 fele lehetett, majd 21-kor felébredtem, picit tanultam, orosz filmeket keresgéltem, majd Astriddal fél 2 fele lefeküdtünk aludni.

Jó kis napom volt ma is, kár, hogy Marcinak már holnap haza kell mennie :/

96.nap - vissza Oroszországba

2014.12.30. vissza Oroszországba

A családdal itthon töltött 8 nap után kicsit nehéz szívvel indultunk el hajnali fél 4-kor a repülőtérre anyáékkal. A reptéren rengetegen voltak, mindenki utazott szilveszterezni a világ több pontjára, a biztonsági óvintézkedések is ehhez mérten szigorodtak. Mindent megnéztek többször is, a cipőt mindenkinek le kellett venni, tűzijátékot, csillagszórót még a feladott poggyászban sem szabadott szállítani. Vagy egy órán keresztül tartott a becsekkolás, kicsit izgultam is, hogy nem leszek időben a beszállító kapunál, de nem volt semmi gond.

A WizzAir járata 06:05-kor indult Budapestről, a gép tele volt orosz állampolgárokkal, alig hallottam magyar szót. Olyan fáradt voltam, hogy szinte végig aludtam az utat. Leszállás előtt nem sokkal keltem fel, még pont láttam a gyönyörű havas tájat és a hófedte háztetőket, melyeket megvilágítottak a horizont mögül épp felkelő nap sugarai. Már csak ezért a látványért is megéri hajnalok hajnalán kelni :)

Moszkvai idő szerint a menetrendhez viszonyítva 10 perc késéssel, vagyis 10:50-kor értünk földet.

Úgy tűnik ha WizzAir-rel utazik az ember, sosem lesz unalmas az útja, pedig már örültem, hogy a decemberi utamhoz képest, ez a mostani egész nyugisra sikeredett… hát nem :D

A csomagom nem érkezett meg, egyszer csak leállították a szalagot, pedig még rajtam kívül egy magyar srác, két angol srác és egy orosz család nem kapta kézhez a bőröndjét. A magyar és a két angol egyáltalán nem beszéltek oroszul, így én kérdezősködtem, majd tolmácsoltam, hogy mi a továbbiakban a teendő. Az ott dolgozó hölgy nem volt túl kedves, közölte, hogy menjünk haza, majd meglesznek a csomagok. Mivel mindenem a bőröndben volt, így nyilván nem akartam üres kézzel a szállásra menni. A szerencsénk az volt, hogy az orosz anyuka, akinek szintén nem érkezett meg a csomagja kiverte a balhét, hogy ezt hogy képzelik, most azonnal hozzák ide a csomagokat. Ekkor kiderült, hogy a csomagok meg vannak, csak a bőröndpakoló dolgozók már nincsenek itt, így nincs aki behozza őket… picit viccesnek találtam mikor ezt szemtől szemben közölte az előbb említett nem túl kedves ott dolgozó hölgy, de mit lehet tenni, Oroszországhoz szokva az ember már semmit nem lepődik meg :)

 

Végül csak megkaptuk a bőröndöket több mint fél óra hercehurca után.  Ugyan az enyémnek kitört mindkét kereke, és egy hatalmas lyuk tátongott a kerekek helyén, illetve a magyar srácnak eltört a számzár rajta, de legalább a tartalma nem szenvedett hiányt, és ez a lényeg.

A magyar sráccal, Petivel indultunk el Moszkva belvárosa felé Aeroexpressen, elég sokat beszélgettünk, a nővéréhez érkezett látogatóba, aki több éve Moszkvában él. Miután eligazítottam, hogy merre menjen, én a hostel felé vettem az irányt, ugyanott foglaltam szállást, ahol december 20-án szálltam meg (ZaZaZoo Hostel), a különbség annyi, hogy most nem leszek egyedül J. A bőröndöm így kerekek nélkül nagyon nehéznek bizonyult, de szerencsémre egy idősebb katonaruhás úr egészen a metrókijárattól a szállásomig segített cipelni. Miután elmondtam honnan jövök, megtetszett neki, hogy külföldi vagyok, így volt kedve még beszélgetni, én meg csak örültem mind a segítségnek, mind a kellemes társaságnak :)

A hostelből egész nap nem mozdultam ki, nem tudtam, hogy a többiek (Manuel, Kristof, Astrid, Verena, Maike) pontosan mikor érkeztek, illetve a társalgóban ülve megismerkedtem egy orosz sráccal, akivel este 8-ig jól elbeszélgettük az időt, míg a többiek meg nem érkeztek. Mesélt a hagyományos orosz szilveszterről, hogy mit érdemes megnézni a városban, milyen oldalakon tudom ellenőrizni, mi van nyitva az ünnepek alatt. 

Manuel, Kristof és Maike este fél 9 felé érkeztek meg, már nagyon vártam őket. Verena 10 óra fele, Astrid pedig fél 12-kor csatlakozott a csapathoz. Nagyon jó volt végre megint együtt, mintha csak a második otthonomban lennék a régi barátokkal :)

Este még nagyon sokat beszélgettünk a konyhában, ahol volt ingyen tea és keksz, tervezgettük a szilvesztert, illetve megbeszéltük ki mit akar megnézni a városban. Mivel én voltam az egyedüli, aki még nem igazán volt ismerős Moszkvában, így rengeteg ötletem volt. 

Este sajnos Manuel rossz híreket kapott otthonról, síbalesetben meghalt a legjobb barátja, ez eléggé rányomta a pecsétjét az estére és mindenki hangulatára. Szilveszter reggelén az első géppel utazott is haza a családhoz és a barátokhoz. 5-en maradtunk.