Mivel tegnap elég sokáig voltam fenn, így ma úgy gondoltam
rám fér a pihenés :)
10-kor ébredtem, anyával tegnap megbeszéltünk, hogy skypeolunk,
ez így is történt, illetve a barátommal, Ricsivel is vagy két órán keresztül
beszéltünk, annyi mesélnivalónk volt egymásnak.
Már délután fél 4 volt, mikor úgy döntöttem, hogy nem
ülhetek egész nap a szobában (ez idő alatt Astridnak röplabda órája volt),
muszáj picit kimozdulnom, olyan szép időnek tűnt az ablakból nézve.
Felöltöztem, és nyakamba vettem a várost. Még kicsit túl is öltöztem, annyira
meleg volt, hogy még pulcsira sem volt szükség :)
Azon az útvonalon indultam el, amit tegnap Astrid
megmutatott, lesétáltam a partra, végig a sétányon, nagyon élveztem, főleg hogy
folyamatosan tűzött a nap. Lám, megérte kimozdulni otthonról :)
Így napsütésben mindent sokkal szebbnek láttam, és
természetesen mindent le is fényképeztem (elvégre nem is én lennék, ha
kihagytam volna egy ilyen lehetőséget :D).
100 méterenként fagyit árultak kis büfékocsikból, soha
életemben nem gondoltam volna, hogy itt ilyet fogok valaha látni :D És ha
mindez nem lenne elég, mindenki kezében csak fagyit láttam, mindenki élvezte a
jó időt, ahogy én is :)
A Kreml főbejárata előtti téren rengetegen voltak, nem is csoda, hiszen szerintem ez a város egyik legszebb pontja, innen majdnem mindent belátni. Itt található a híres lépcsősor (Чкаловская Лестница), ami pontosan 438 lépcsőfokból áll (megszámoltam, és ez csak az lépcsősor egyik oldala :D), és a part menti sétányra (Нижневолжская Набережная) vezet le. A sétányon épp esküvői fotózás, illetve leánybúcsúztató volt, a „We will rock you” című számot énekelték tánc közben a lányok természetesen oroszul, nagyon vicces volt :D
A lépcsősor aljában a Volga felé néz a Lenin kérésére emelt híres
csatahajó, a ’Hős’ ('катер Герой'), ami az 1818-19-es csatában sikeresen
visszaverte a német és francia csapatokat Sztálingrád alatt (tudom, ez eléggé
úgy hangzik, mintha egy történelemkönyvből vettem volna, de olyan büszke voltam
magamra, hogy mindent értettem, így gondoltam itt is megosztom :D).
A ’Hős’-től nem messze a sétányon van egy új szobor, ami egy
szarvast ábrázol, ez a város szimbóluma. Itt még készítettem pár fotót,
lenéztem a partra, aztán elindultam, hogy megmásszam a 438 lépcsőfokot. Miután
kifáradva végre felértem a lépcsők tetejére, elindultam a Kremlen át, megnéztem
a Szent Mihály arkangyal-székesegyházat (Михайло-Архангельский
Cобор), a Minina Obeliszket (Обелиск Минину и Пожарскому), a második
világháború hőseinek felállított emlékművet, az alapítók szobrát, majd körsétát
tettem a Kremlben, találtam egy gyönyörű kilátót (az egyik bástyából), ahonnan
megnéztem a naplementét. Egyedül ugyan nem volt valami romantikus, de mivel itt
vagyok egyedül a világ végén, így kénytelen voltam beérni a látvánnyal, ami teljes mértékben kárpótolt :)
Mivel már elég késő volt, olyan 7 óra felé járhatott, így
ideje volt visszafordulni (itt az emberek este már nem sétálgatnak az utcákon,
nem azért mert rossz a közbiztonság, csupán nem szokás, az oroszok szerint: „Minek?
Ez Oroszország…Itt este nincs semmi látnivaló” (szerintem azért ez nem éppen így van).
Hazafelé még bementem a ’Seven’ nevű áruházba, vettem ezt-azt.
Az áruház előtt ki volt írva, hogy könyvesbolt, emlékeztem, hogy erről már beszélt nekem Astrid,
mondta, ha van időm, mindenképpen nézzek le, mert ezt látnom kell. Nem nagyon
tudtam mit kell annyira csodálkozni egy könyvesbolton, de már belátom, mindig
érhetnek meglepetések, főleg ha Oroszországban van az ember :D
Egy metróaluljáróba levezető kis nyílást kell elképzelni,
először nem is nagyon voltam biztos benne, hogy én ide le akarok menni… aztán…mikor
lementem, nem viccelek... tátva maradt a szám. Egy hatalmas, sőt még annál is
nagyobb könyvesbolt volt eldugva a föld alatt, éppen az Uljanova és Piszkunova
utca sarkán. Elég sok időbe telt, mire magamhoz tértem, majd körbejártam a
földalatti boltot. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy várostérképet vagy valami
hasonlót vegyek, találtam is egy pár, a várossal kapcsolatos könyvet, vettem is
egyet magamnak.
Mire kikászálódtam a könyvesboltból fél 9 volt, így szapora
léptekkel elindultam vissza a kollégiumba. Azt tudni kell, hogy az utcán (ami
nem is kis utca) nem valami jó a közvilágítás, így nagyon siettem. 9 óra felé
értem vissza fáradtan, de nagyon elégedetten a kollégiumba, Astrid épp akkor
készült elindulni, a többiekkel karaoke bárba készültek, de én olyan fáradt
voltam, hogy most az egyszer nem csatlakoztam hozzájuk.
Még este szerkesztettem a blogot, hogy lássátok, milyen jól
is érzem itt magam, és nem kell miattam aggódni, majd elég hamar kidőltem.
Egyszerűen csodálatos volt ez a mai nap, minden percét élveztem, remélem lesz
még ilyen jó időnk, és még több kincsét fedezhetem fel a városnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése