32. nap - Utazunk Bolgyinóba (Большое Болдино)

2014.10.19.;  32. nap – „Nagy Bolgyinó” (Большой Болдино), Puskin háza

Mivel mindössze 2,5 órát aludtunk, így elég fáradtan indult a reggel…  Reggel 04:30-kor keltünk, a buszunk 06:30-kor indult a város másik végéből, így a többiekkel 05:15-re beszéltük meg a találkozót a kollégium előtt. Mindenki el is készült időben, ami nagy szó, mert általában valaki mindig késik… időben el tudtunk indulni. 

Mióta Oroszországban vagyok, még sosem keltem ilyen korán, így furcsa volt látni a kihalt utcákat, a lefagyott, jeges utakat és a sötétséget, ami az egész várost rejtélyessé varázsolta. Végigsétáltunk az egyetem utcáján (Улица Минина), egészen a város főteréig (Площадь Минина), majd ott felszálltunk egy buszra, amivel bő negyed óra alatt eljutottunk a Lenin térre (Площадь Ленина), át a hídon, amit nagyon szeretek, de így, kivilágítva, még jobban belopta magát a szívembe :)

A Lenin térről indult a buszunk, amit hamar meg is találtunk, mivel alig volt mozgás a városban, de a sofőr még aludt, nem akartuk felkelteni, így megreggeliztünk a közeli „gyros bárban”, ki kávézott, ki teázott, ki saurmát evett (itt gyros helyett saurma-nak /Шаурма/ hívják, és más húsból készítik).

A buszra várva nagyon sokat nevettünk, mivel olyan hideg volt, mint még szerintem soha ezelőtt, és nagyon nagyon fáztunk. Elkezdtünk táncolni, hátha kimelegszünk, mikor megérkezett az idegenvezetőnk, aki kinyittatta nekünk a buszt. Életemben nem találkoztam még nála cukibb idegenvezetővel… :D Igen, cukit mondtam, mivel másképp nem tudnám leírni a személyiségét. Egy idős, jól öltözött (persze, orosz) hölgyet kell elképzelni, tele életkedvvel, szeretettel, és hatalmas tudásanyaggal <3

Picit meglepődött, hogy mindannyian külföldiek vagyunk, és látszólag nagyon megnyugodott, amikor észlelte, hogy mindannyian jól beszélünk, és értünk oroszul :) Bemutatkoztunk neki, mindenki elmondta honnan jött, Olga (az idegenvezetőnk) mindenre kíváncsi volt.

Ezek után 06:40-kor indultunk el Bolgyinó felé, útközben még felvettünk egy iskolásokból álló csoportot, akik nagy érdeklődéssel fordultak a külföldiek felé, vagyis felénk. 

Olga egész úton rengeteget mesélt nem csak Bolgyinóról, Puskinról, hanem magáról, Nyizsnyij Novgorodról is. Érdekes volt hallgatni, hiszen az elején mondta, hogy amiért sok kisiskolás van a buszon, így ehhez mérten fog mesélni…. és szó szerint mesélt :) Élvezetes volt hallgatni, és meglepő volt számomra, hogy a többiek (mármint a többi külföldi) mennyire nem tud semmit Puskinról és a műveiről, amikor nekünk rengeteget kellett közülük olvasni az otthoni egyetemen.  Olga rengeteget kérdezett tőlünk, de általában csak én tudtam a választ abból kifolyólag, hogy a többieknek nincs olvasatuk Puskin műveiből (ha másért nem, már ezért megérte az ELTE orosz szakára járni :D).

A gyerekek olyan 10 év körüliek lehettek, nagyon rendesen viselkedtek, egész úton figyeltek, és ami a legérdekesebb volt, hogy Puskin verseket szavaltak (természetesen fejből). Nagyon tetszhettünk nekik (a szülők mondták, hogy nem igazán találkoztak még külföldiekkel), így csokival, kekszekkel, és egyéb finomságokkal halmoztak el minket :) A hazafelé úton megcsillogtatták angoltudásukat is (ami egy-két kérdésből állt, de ezt is nagyon díjaztuk), megkérdezték, kit hogy hívnak, honnan jött (Ausztriát folyton keverték Ausztráliával, amit az osztrákok elég rossz néven vettek :D).

Szóval a 4 órás buszút elég gyorsan elrepült, hazafelé két filmet is megnéztünk, egy mesefilmet (Три богатырья), és egy régi orosz filmet, aminek sajnos nem tudom a nevét, de természetesen aludtunk is, mivel nagyon korán keltünk, továbbá az idegenvezetőnk mesélő hangja még mélyebb álomba merítette többünket :)

Fél 11 felé érkeztünk meg Bolgyinóba (eredeti nevén ’Nagy Bolgyinó’), ahol nagyon hideg volt, de elég lelkesek voltunk ahhoz, hogy ne foglalkozzunk a -6 fokkal. Én személy szerint nagyon örültem az időjárásnak, igyekeztem nem a hideggel foglalkozni, sokkal jobban lekötött a hófödte táj, ami utunk során a szemünk elé tárult, illetve a hófödte Bolgyinó is mesés kis városkának tűnt a szememben.

Nem véletlenül írtam, hogy városKA, hisz Bolgyinó valójában a magyar ’község’ szavunknak felel meg (amit az oroszok ’село’-nak hívnak), mindössze 5074 lakossal. Szintén nem véletlenül választottuk ezt a helyet úticélunkként… 

Oroszország mondhatni legkiválóbb alakja, A.C.Puskin az 1830-as években háromszor látogatta meg Bolgyinót, az itt eltöltött idő a költő legtermékenyebb időszakának tudható be. Puskin életének ezen szakasza ’Bolgyinói Ősz’ néven vonult be a történelembe. Puskin Bolgyinóban írta világhírű művét, az oroszok „enciklopédiáját”, a Jevgenyij Anyegint, szintén a kis városka ihlette a ’Belkin elbeszéléseket’, a ’Kis tragédiákat’, A ’Bronzlovast’ és még számos kiemelkedő művet.

Az itt írott művek listája

A buszunk a Mennybemenetel templom mellett állt meg, ami belülről szintén Puskinra emlékezteti az odalátogatókat. Lehet gyertyát gyújtani Puskin tiszteletére, amit az oroszok előszeretettel meg is tesznek. Továbbhaladva a templom mellett megpillantottuk Puskin bolgyinói házát. Megmondom őszintén valahogy nem így képzeltem el, de amint beljebb mentünk a házikóba, mondhatni ámulatba estem, nem győztem kapkodni a fejem…

Már nem mintha akkora szám lenne a ház, de az a tudat, hogy mindaz, amiről idáig tanultam, most megelevenedik, egyszerűen lenyűgöző volt :) Szinte tátott szájjal hallgattam az idegenvezetőnket, ahogy Puskin itteni éveiről mesélt, idézett a költeményekből, megmutogatta a feljegyzéseket, és végül elérkeztünk a legfontosabbhoz, az Anyegin kéziratához…

Látszólag a többiek is oda-vissza voltak a gyönyörtől, de én annál is inkább. Mikor kijöttünk a házból, még mindig nem tértem magamhoz (pedig iszonyatosan hideg volt odakinn). Körbesétáltuk a házikót, végig a kis ösvényen, amin már annyian megfordultak a költő tiszteletére. Nagyon hangulatos kis hely, a ház mellett egy tavacska gyönyörű zöld növényzettel, a kert végében kilátás a városkára… mi mást kívánhat egy költő? :)

Rengeteg fényképet készítettünk, de mivel tényleg nagyon hideg volt, így beültünk megmelegedni egy kis teázóba a ház mellett, majd vásároltunk egy-két szuvenírt, illetve a buszon az idegenvezetőnk meleg teával és kis kekszekkel várt minket (ilyen az igazi orosz vendégszeretet :) )

Kb. 4-5 órát töltöttünk Bolgyinóban, ami elégnek bizonyult arra, hogy jobban megismerjük Puskin életművét és bepillantást nyerjünk itteni életébe.

A hazafele úton még megálltunk Satki (oroszul Шатки) nevű városkában, ahol igazából sok látnivaló nincsen, azonban egy kiemelkedő, számomra már-már szokásos emlékmű látható. Ez egy háborús emlékmű, de nem is ez a lényeg. Az emlékmű egy temető mellett található, ahol Tánya Szavicseva sírja fekszik. Ez a név nekünk, magyaroknak véleményem szerint nem sokat mond, vagy csak én nem hallottam még róla soha, viszont most már tisztában vagyok azzal, miért vándorolnak sokan a környékről kifejezetten ebbe a temetőbe, hogy tiszteletüket tegyék Tánya és családja sírja előtt.

a háborús emlékmű

Tánya Szavicseva nevét hallva mindig Anna Frank jut eszembe, nem véletlenül. Tánya kisiskolás lány volt, aki egész családját elvesztette, majd ő maga is 1944 júliusában a leningrádi blokád áldozata lett. Ő is naplót írt (akárcsak Anna Frank) a második világháborúban, arról, mennyit nélkülözött és éhezett, és általában a fasizmus szörnyűségeiről. Mindezekből kifolyólag Satki nem egy vidám város, megérinti az ember lelkét a történet, még ha nem is érdeklődik különösen az efféle dolgok iránt.

Innen egyenesen Nyizsnyij Novgorodba mentünk vissza, de sajnos pont kifogtuk a szokásos 6-7 órai dugót, így viszonylag későn értünk haza. Összességében nagyon tartalmas napunk volt, tele új élményekkel és történetekkel, amit máig kedvenc idegenvezetőnknek, Olgának köszönhetünk :)