A tegnapi nap olyan jól sikerült, hogy Astriddal 11-ig aludtunk, mikor felkeltem picit fájt a fejem (nem a vodkától), nem éreztem túl jól magam. Zoran a szomszédból átkopogott, hogy mikor megyünk routert venni, mivel a jelenlegi internetünk gigabájtja nem elég 3 személynek. Nem akartuk tovább húzni a dolgot (már 4 napja beszéljük, hogy kéne venni routert, de mindig halogatjuk), így reggeli után el is indultunk a városba.
Az MTC nevű boltba mentünk, ami a legjobb áron kínál
internetet (és elég közel van a kolihoz, ami nem hátrány), azonban a boltban az
eladó rábeszélt minket, hogy csak a következő hónapban módosítsuk az eddigi
internet-szerződést, mert akkor olcsóbb lesz. Tehát még egy hétig ki kell
bírnunk lassú nettel…
A közérzetem egyre rosszabb lett, kicsit rázott a hideg, de
Astrid felajánlotta, hogy megmutatja hol a posta, a papírbolt és a nagy Spar,
nem akartam erre nemet mondani, mert már csak ezeket nem találtam sehol.
Útközben Zoran megmutatta hol található az egyetemi
könyvesbolt (nagyon kis aranyos bolt tele akciókkal)
...majd elbúcsúzott tőlünk,
és visszament a városba bevásárolni. Mi Astriddal elmentünk először a postára
(ami persze zárva volt, mivel szombaton csak 1-ig van nyitva)
...majd mutatott
két papírboltot is, ahol beszereztem pár írószert, füzetet az egyetemre, utána
pedig elsétáltunk a nagy Sparba, amit eddig még nem sikerült megtalálnom.
Mire a Sparhoz értünk már fél 3 volt, és Astridnak vissza
kellett mennie a koliba (fél 4-kor indultak a hokimeccsre), így egyedül
maradtam vásárolni (Astrid is leadta a rendelést). Mivel nagyon úgy éreztem,
hogy beteg leszek, így előrelátó voltam, és vettem mézet, citromot, illetve
elhatároztam, hogy főzök levest.
Fél 4 felé értem vissza a koliba, addigra már a többiek
elindultak a meccsre, így senkivel nem találkoztam. Kipakoltam, főztem egy
teát, megcsináltam a maradék cukkinis tésztát (mára tökéletes lett a "cukkinis tészta-főzőtudásom")
...majd épp Ricsivel Skypeoltam, amikor kopogtak az ajtón…
...majd épp Ricsivel Skypeoltam, amikor kopogtak az ajtón…
A felügyelő néni volt, vele az új szobatársunk (nagyon reméltük pedig, hogy csak ketten leszünk, így is alig férünk el). Egy olasz lány költözött be hozzánk, Nicolnak hívják. Eddig kedvesnek tűnik, de szegény nagyon fáradt volt, mivel másfél napot utazott mire ideért (a járatát Prágából törölték, 6 órát várt a reptéren). Az első dolog ami feltűnt, és nem mondhatnám, hogy tetszik vele kapcsolatban, hogy rengeteget cigizik (három órán belül kb 10x ment ki dohányozni).
A többiek elég későn értek vissza, sokáig tartott a hokimeccs. Kicsit még beszélgettünk az új lánnyal, aztán mivel én elég rosszul éreztem magam, hőemelkedésem is volt, ők pedig elmentek a többiekkel egy bárba, így én beburkolóztam az ágyba egy bögre jó forró teával. Csak remélni tudtam, hogy holnapra jobban leszek, mert a többiekkel megbeszéltük, hogy elmegyünk gombát szedni a közeli erdőbe.
Mielőtt Astrid elindult a többiekkel, kaptam tőle egy csokit, azt mondta, hogy ez az utolsó csokija Ausztriából, és szeretné nekem adni, ez majd segít a gyógyulásban :) (hát nem aranyooos :D)
Nem tudtam aludni, estére a lázam még feljebb ment, így ittam egy Neocitránt (ahogy anya javasolta :D), majd lefeküdtem aludni. Nagy bánatomban még az utolsó túró rudimat is elfogyasztottam (eddig ez volt a legféltettebb kincsem...), így legközelebb (nagyon nagyon nagyon szomorú kimondani) csak 3 hónap múlva ehetek újra túró rudit :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése