83.nap - a város karácsonyfája

2014.12.09-et írunk ma, már csak 12 nap és otthon vagyok. Ma elmentem sétálni (holnap vizsga, így kicsit ki kellett mozdulni a könyvek mellől), ugyanis tegnap felavatták a város karácsonyfáját a Kreml-nél, a Minin téren, gondoltam ezt mindenkinek látni kell :)

Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást ;)

69.nap - Szemjonov (Семёнов), 'a Matrjoska-falu'

2014.11.25. 69. nap  - Szemjonov

Végre ez a nap is elérkezett :)  Eddig vagy háromszor elterveztük, de most már tényleg megyünk Szemjonovba ( Семёнов), a Matrjoskák (матрёшка) ’szülőhazájába’ (el sem hiszem!!!)  <3 :)

Reggel kilenckor indultunk el a koliból, hogy 10-re odaérjünk a főpályaudvarra (московский вокзал), ahol várt ránk az egyetemi koordinátorunk, Elena. Egyik szobatársam sem jött, mert holnap tesztet írunk, éppen ezért csak kevesen indultunk útnak, én viszont úgy voltam vele, hogy a tanulás jelenleg megvár (na jó….igazából, már nagyjából felkészültem a tesztre a hazafelé úton Kazanyból), mivel mint tudjuk, ez volt életem nagy álma, hogy lássam, hogyan készülnek a Matrjoska babák :)

Mivel elég hamar értünk ki a pályaudvarra (a jóöreg маршрутка csak úgy száguld), még volt időnk beugrani a Mc Donald’s-ba egy reggeli kávé erejéig. 

A vonatunk 11:30-kor indult a 2. vágányról, és mivel mindenki izgatott volt, végigbeszéltünk az odafelé utat, így az idő így hamar eltelt, és 12:37-re meg is érkeztünk Szemjonovba, ahol egész kellemes hőmérséklet volt, csupán -6 fok :)

Ahogy leszálltunk az ’Elektricskáról’ (Электричка), ami magyarra fordítva elektromos vonatot jelent, a kis városka mondhatni első pillanattól kezdve elvarázsolt bennünket. A pályaudvar valami csodaszép, tele népi orosz motívumokkal a falak, a gyönyörű régi épületekről már nem is beszélve. 

Utunk első körben a gyárhoz vezetett, ahol idegenvezető segítségével nyerhettünk betekintést a gyár történetébe és a Matrjoskák születésének folyamatába. Megismerkedtünk a falu történetével, megnéztük, hogyan oszlik el a férfi-és női munka a gyárban, szemtanúi lehettünk egy matrjoska születésének, és megnéztük, mi mindent készítenek MÉG a gyárban (mert nem csak matrjoskákat) :) 

Hatalmas élmény volt, erre mást nem tudok mondani, ez aztán MŰVÉSZET! :)

Megérkeztünk :)

Készülnek a híres kanalak (ложки)

A gyárlátogatást követően még egy múzeumba ellátogattunk. Ez egy ősi orosz ház volt (Изба), amiről már az egyik órán megnéztünk egy kisfilmet, így nem volt nagy újdonság, viszont jó volt, hogy élőben is láttuk, hogyan is nézett ki ez valójában.

A kemence, rajta a fekvőhely, az idősek helye

A csoportunk az 'изба'-ban :)

Mikor kijöttünk a múzeumból, már fél 4 volt, így gyorsan mindenki megette a szendvicsét, majd 4 órakor nekiálltunk elkészíteni a saját kézzel készített matrjoskánkat :) Elég vicces volt az egész, mert maga a terem, ahol dolgoztunk az otthoni napközis táborokra emlékeztetett, és nem csak a berendezés miatt. Kis asztalok (egy asztalnál 5 ember), rajtuk ecsetek, festékkészlet, és persze az előre kifaragott matrjoskák… mindemellett volt egy tanítónk, aki először papíron mutatta meg nekünk, hogyan is kell a babán lévő motívumokat megfesteni, ugyanis mint kiderült, minden kisebb kép motívumokból áll össze. Lépésről-lépésre haladtunk, mindenki nagyon koncentrált, a kezdeti sikertelenség ellenére nem adtuk fel a küzdelmet :D

Az én Matrjoskám nem mondhatnám, hogy nagyon gyönyörű lett, de beleadtam szívemet-lelkemet, és végeredményképp mondhatni elégedett voltam. Az egész procedúra 2 órán át tartott, 6-ra mindenkinek kész kellett lennie, mert 18:30-kor indult vissza a vonatunk Nyizsnyij Novgorodba (és természetesen még a szuvenír-vásárlásra is kellett időt szakítani). 

Alkotás közben, majd a kész Matrjoskámmal <3

Tartalmas, de fárasztó egy nap volt, ez mindenkin jól látható volt, a vonaton többen aludtak, már nem volt akkora nyüzsi, mint idefelé. 19:50 körül értünk Nyizsnyij Novgorodba, onnan pedig negyed óra alatt vissza a koliba.

Mióta itt vagyok Oroszországban csak kapkodom a fejem, annyi látnivaló van, de talán a mai nap volt a tetőfok. Mindig úgy érzem, hogy az ámulatnak sosem lesz vége, mindig van valami új csoda, aminek szemtanúja lehet az ember, ha valóban szeretné megismerni az orosz világot. Eddig is odavoltam a Matrjoska babákért, de a mai nappal bebizonyosodott, hogy számomra ők a világ legcsodásabb ember által alkotta teremtményei <3 



Következő bejegyzésemben részletesen írok a Matrjoskák titkáról, és mindarról, amit a gyárban tapasztaltam. Türelem ;)

66. nap - Kazany (Казань) felfedezése

2014.11.22. - 66.nap – Kazany felfedezése

Mivel Kazany rengeteg látnivalóval büszkélkedhet, így viszonylag korán, 8-kor indultunk el Godefroival a csoporttársainktól kapott térkép segítségével felfedezni a várost. Kialudni nem sikerült magunkat, a szobába éjjel rettentő hőség volt (mondjuk jobb ez, mint a koliban fagyoskodni), és ez a 6-7 óra alvás nem bizonyult elegendőnek…

Az utcák szinte kihaltak voltak, csodálkozva néztük, hogy már fél 9 táján járunk, de a város még mindig alszik, a boltok zárva, emberek sehol. A sétálóutca (Улица Баумана) a hoteltől kb. 5 perc sétára található tele szebbnél szebb, gazdagabbnál-gazdagabb épületekkel, és persze ahogy ez lenni szokott szobrokkal :)  Picit a nyizsnyij novgorodi sétálóutcánkra (Улица Покровская) emlékeztetett, bár azért be kell vallani, itt nem lehet nem észrevenni a gazdagságot (Kazany olyasmi itt Oroszországban, mint Monte Carlo Olaszországban), ami szerény kis városunkra nem igen jellemző.

Első úti célunk természetesen a Kreml volt, ami a sétálóutca végéből nyílik. A bejárat előtt a Május 1-je téren (Площадь 1 Мая), ami a város legrégebbi (régen kereskedelmi) tere, egy tipikus szovjet szobor áll (памятник Герою Советского союза Мусе Джалилю), amit a Szovjetúnió hősének, Musa Jalilnak (tatár), aki német hadifogolyként ellenállt a nácizmusnak.

A Kremlbe két bejárat vezet, mi a Május 1-je térről közelítettük meg a komplexumot.



FOLYT. KÖV. :)

65. nap - indulás Kazanyba (Казань)

2014.11.21. -  65.nap – indulás Kazanyba

Alig aludtam valamit, olyan izgatott vagyok, ma este indulunk Kazanyba :)

A csapat egyik fele már előző héten megjárta az elmondásuk szerint ’mesés’ várost, páran azonban nem vállaltuk be a 9 órás éjszakai vonat utat. Úgy döntöttünk, hogyha találunk valakit, aki autóval megy Kazanyba péntek délután vagy szombat délelőtt, és még valakit, aki vasárnap délután jön vissza, akkor mi is nekivágunk az ismeretlen tatárföldnek. A szerencse most nem került el minket, TALÁLTUNK :)

Oroszországban is, akárcsak az európai országokban kifejlesztettek egy oldalt, ahova regisztrálás után fel tudunk adni hirdetést, ha utazunk valahova, hogy még ennyi meg ennyi hely van a kocsiban, és ennyiért tudom elvinni a jelentkezőt az úticélt érintő városok egyikébe, VAGY ami számunkra még fontosabb volt, hogy bármely regisztrált tag felveheti a kapcsolatot a sofőrökkel, és megbeszélheti az utazással kapcsolatos tudnivalókat, lefixálhatja a találkozópontot, az árat és magát az utazási szándékot is. Ez a BLABLACAR rendszere orosz honban :)

 

Felmerülhet a kérdés, hogy nem veszélyes-e beülni egy teljesen vadidegen (általában férfi) mellé… természetesen kockázat mindig van (bár én jobban félek az orosz utak minőségétől, mint a sofőr vezetőképességétől és kedvességétől…), viszont az internetes rendszer igyekszik minden ilyesfajta kockázatot kiküszöbölni. A sofőrök általában többször adnak fel hirdetést, így látni lehet a visszajelzések alapján ki megbízható (utasoknál is hasonlóan működik), ki az, aki körültekintően vezet, stb. 

Mindezekből kifolyólag döntöttünk úgy, hogy vállaljuk a kockázatot, és írtunk két személynek, hogy szeretnénk velük utazni. Mindent lefixáltunk, negyed annyiért visznek el minket Kazanyba, mint a vonat, és ami még fontosabb, hogy nem kell éjjel a vonaton zötykölődnünk :)

A mai (pénteki) sofőrünkkel 18 órára beszéltük meg a találkozót a kollégiumtól kb. fél órára lévő bevásárlóközpontnál, így 17 órakor el is indultunk kis csomagjainkkal felszerelkezve Godefroival, egy francia sráccal a marshrutkán (маршрутка). 

Előbb értünk oda, mint ahogy gondoltuk, de jobb előbb ott lenni, minthogy itt hagyjanak. Pontban 18 órakor meg is érkezett a sofőrünk Szergej, aki mint kiderült a feleségével utazik Kazanyba a rokonokhoz (mindketten tatárok, csak Nyizsnyij Novgorodban dolgoznak). Nagyon szimpatikusak voltak, rengeteget beszélgettünk (volt rá 6 óránk), sok újat tudtunk meg az orosz szokásokról, Tatarsztan-ról (ez a hivatalos neve a tatárok által lakott területnek), és a kedvenc orosz slágerek sem maradhattak el :)

 

Szergej már az elején megmondta, hogy Kazany teljesen más, mint Ny. Novgorod, azt mondta, meg fogjuk látni, hogy ég és föld a különbség mind az utak minőségében, mind az emberek viselkedésében, és minden egyéb dologban. Ekkor még nem nagyon értettük, hogy mi lehet ANNYIRA más, hisz ez is „csak” Oroszország, nem egy másik kontinens…

Ahogy átléptük Tatarsztan (Татарстан) határát kezdtük átértékelni a dolgokat, és valóban… egyre jobban láthatóvá vált mindaz, amiről korábban Szergej beszélt… 

Tatarsztan területe Oroszország gazdag része, hibátlan autópályákkal, gyönyörű (befejezett!) épületekkel, útépítést sem igen látni, mert azokat is hamar befejezik, még saját benzinkútjuk (ТатНефт) és bankjuk is van. 

Szergejtől megkérdeztem milyen gyakran járnak haza Tatarsztanba, azt mondta, hogy kéthetente hétvégén. Kicsit megdöbbentem a válaszon, mert azért kéthetente levezetni 6 órát oda, 6 órát vissza az nem kevés, ők meg azt nem értették, hogy miért döbbentem meg ezen… szerintük 6 óra nem nagy távolság (всё нормально-mondták)… erre megkérdeztem, akkor mi nekik a nagy távolság. Azt mondták, hogy minimum 4 nap :D  (hát igen… néha elfelejtem, hogy egy hatalmas országban vagyok :P)

Az is furcsa volt, hogy az utak tömve voltak kamionokkal, és már csak kíváncsiságból is megkérdeztem mit szállítanak általában… nem várt választ kaptam… Szergej szerint sokszor furcsa (pl. üres sörös dobozok), de van, hogy veszélyes dolgokat (mint pl. üres harci fegyvereket) is szállítanak, „jobb nem tudni”. Azt gondoltam, inkább többet nem is kérdezek, jobban járok :D

Ami még útközben feltűnő volt számomra, hogy a benzinkutak területe végig útjelző lámpákkal be van világítva, egyfajta keretet adva a terülnek, így az ember biztonságban érezheti magát, és nem téved el. Ez nagyon jó ötlet, mondjuk azt már kevésbé értem, hogy az autópályán miért van zebra… Továbbá furcsa, hogy általában a megengedett sebességhatár 70 km/h az autópályán, és mindenhol tábla figyelmeztet, hogy ne lépd túl a 70-et, mert kamerákkal mérnek, azonban Szergej elmondása szerint nincsenek is kamerák, így nem kell tartani ettől… érdekes :D

A házaspár nem csak általános dolgokról beszélt, de remek idegenvezető is volt, azt a tényt leszámítva, hogy olyan sötét volt, hogy szinte semmit nem láttunk. Nekik köszönhetően ismerjük a Szura folyó lelőhelyét (Река Сура), tudjuk, hogy a köd és az esőzés hatalmas gondokat okoz a közlekedésben (pl. a múlt heti olvadás a fél erdőt kidöntötte az autópálya mentén), és láthattuk a kazanyi Kremlt teljes valójában kivilágítva az autópályáról (leesett az állunk olyan gyönyörű!!!) :)

Végül pontban 22:38-kor léptük át Tatarsztan határát (Татарская Республика), és 00:15-re értünk a hostelhez (Отель «Берисон Московская»), ahova Szergejék voltak olyan kedvesek és elvittek :)

A hotel szép, kulturált volt, bár őszintén szólva olyan fáradtak voltunk, hogy nem is nagyon néztünk körül, szinte rögtön bezuhantunk az ágyba, hisz holnap is van nap :)