2. nap - Első nap az egyetem, ismerkedés az új környezettel (2014.09.19)

Jó reggelt :)

Astridnak igaza volt, az egyetem tényleg 5 perc sétára van a kollégiumtól (mindig is olyan suliba akartam járni, ami elég közel van ahhoz, hogy minél tovább aludhassak :D ). 09:15-kor keltünk, én még a madárlátta nutellás kenyeremet ettem meg reggelire, aztán elindultunk az első órámra :)
 

Nagyon izgatott voltam, már a kijáratnál Astrid számára ismerős arcokkal találkoztunk. Megismertem egy szintén osztrák lányt, Verenát, és egy francia lányt, Naomit. A kommunikációval erőteljesen voltak problémáim, ugyanis itt mindenki elég jól beszéli a nyelvet, holott nekem hatalmas koncentrációmba került, mire kinyögtem amit mondani akartam. Azt mondták ne izguljak, egy pár hét múlva én is belejövök (ők mind január 1-je óta vannak itt). Reméljük úgy lesz :)

Az első órám előtt vettem a büfében egy kávét (ami meglepő módon nagyon olcsó volt, és finom), majd 10 órakor kezdődött a Grammatika óra. Astriddal és a nemrég megismert lányokkal ez közös óránk. Egy fiatal, szimpatikus tanárnőnk van. Az óra nagyon jól telt, meg sem közelíti az otthoni nyelvfejlesztés órát, pedig elvileg ugyanazt a célt szolgálják. Az egész óra oroszul folyt, ha valamit nagyon nem tudtunk, a tanárnő németül és angolul segítette a megértést. A csoportunk jelenleg 9 főből áll, van 2 oszták lány, Astrid és Verena, egy oszták fiú, egy francia lány, Naomi, egy francia fiú, Nicolas, egy olasz srác, Zoran, két olasz lány, Luisa és Sara, és természetesen én :) Minden óra 1,5 órás, de ez a hosszú idő igen hamar eltelt, szinte észre sem vettem, hogy repül az idő.

A Grammatika 11:30-kor fejeződött be, a következő órám csak két óra múlva lesz. Az olasz srác, Zoran a mi szobánk mellett lakik, beszélgetésünk folyamán elújságolta, hogy a következő óra után Moszkvába utazik az újonnan szerzett barátaihoz, és mivel tudta, hogy nincs internetem, felajánlotta, hogy kölcsönadja nekem a routerét a hétvégére. Vissza is mentünk a koliba, beüzemeltem a routert, majd hogy elüssem valamivel a maradék 1,5 órát elkezdtem írni a blogot :)

Nem volt értelme az egyetemen maradni, mivel a többieknek vagy spanyol vagy francia órájuk volt, ezek pedig engem nem érintenek.

13 óra körül indultunk el Zorannal vissza az egyetemre, még jó, hogy csatlakoztam hozzá, mert amíg nem kapok belépőkártyát, addig hivatalosan nem hagyhatom el a kollégium épületét, illetve az egyetemre sem léphetek be.

Az óra még nem kezdődött el, így csatlakoztam a többiekhez, akik az aulában beszélgettek. Itt van a büfé is, ahol eddig mindig hatalmas sor állt (ami nem is csoda, hisz minden elég jó áron van). Az aulában épp Coca-Cola promóció volt kifejezetten külföldi hallgatóknak, ami annyiból állt, hogy a kis kólás dobozra cirill betűkkel bármilyen nevet rá tudtál írattatni. Az egyik osztrák lány, Verena épp panaszkodott, hogy az ő neve sosincs sehol, még Ausztriában sem, így csináltatott egyet magának. 

Az ’Írott beszéd’ (Письменная речь) óra 13:30-kor kezdődött. Melléknevekkel foglalkoztunk, a tanárnő elsőre elég ijesztőnek tűnt, aztán kiderült, hogy ő is kedves. Elég sokat beszéltetett minket, aminek nagyon örültem, mert így hamar kiderült, hogy kinek mivel van nyelvtani problémája. Ez az óra is hamar eltelt, kaptunk házit is.

Verena felkísért óra után Elena, a koordinátorunk kabinetébe, aki nem volt benn akkor, így gondoltam megvárom, mivel tegnap jelezte, hogy pár dolgot még meg kell beszélnünk. Elég sokat kellett várnom, mire Elena befutott, elmondta, hogy velem kapcsolatban még mindig semmit nem tudnak, mert én vagyok az első hallgató ezen az egyetemen ilyen ösztöndíjjal, a többiek mind kemény pénzeket fizetnek, hogy tanulhassanak. Mivel péntek van, így már senki nem dolgozik délután, így mondta, hogy hétfőn jöjjek vissza, addigra megpróbál kideríteni valamit az órarendemről, illetve hogy mit fedez az ösztöndíj. Nem voltam túl boldog, főleg hogy órarendem még mindig nincs, de egy dolognak nagyon örültem. Ugyebár a vízumom csak egyszeri belépésre jogosít fel, azonban Elena mondta, hogy ezen lehet módosítani, hisz itt mindenki hazautazik karácsonyra :) (remélem tényleg sikerül ezt elintéznem)

Miután mindent megbeszéltünk, a folyosón elkapott három orosz lány, hogy külföldiekkel készítenek interjút az egyetemi tv-nek, és szeretnék, ha szerepelnék benne. Ugyan már kopogott a szemem az éhségtől, de természetesen nem mondtam nemet. Angolul kellett beszélnem, és olyan kérdésekre válaszolnom, hogy ’Hogy tetszik a város?”, „Miért jöttem ide tanulni?”, „Vannak-e itt barátaim?” stb.

Az interjú után a lányok felajánlották, hogy körbevezetnek a városban, illetve szívesen látnak egy angol klubban, ami direkt külföldieknek létesült. Mivel oroszt jöttem tanulni, így azt hiszem az angol klubot most kihagyom, de a városnézés igencsak jól hangzik :)

Olyan négy óra körül köszöntem el a lányoktól, majd felmentem az ötödik emeletre megszemlélni az ebédlőt (столовая университета), már nagyon kicsi választék volt, de ettem csirkét paradicsommal és krumplival, illetve körtelevet ittam hozzá. Egész finom volt.

Miután magam mögött hagytam az egyetem épületét azon töprengtem, vajon a szobatársam mit csinálhat. Végül úgy döntöttem, hogy nem csinálhatom mindig azt, amit Astrid, így elhatároztam, hogy ma egyedül fedezem fel a környezetemet.

Hatalmas sétát tettem az egyetem és a kollégium körül, nem igazán tetszett amit láttam, mintha a házak, sőt az egész városrész a második világháború óta nem lett volna felújítva. Mindenhol csak építkezéseket látni, de dolgozó embereket nem.

Utam során találtam egy SPAR-t, be is mentem, hátha kapok valami finomat. Elég kicsi bolt volt (pedig Zoran szerint ez a legnagyobb a környékben :S). 

Vettem tejet, vizet, cukrot, kenyeret, és még pár szükséges holmit, bár be kell látnom, itt a joghurt és a puding fogalmát nem igazán ismerik, a csoki pedig nagyon drága. Európai élelmiszert nem is nagyon kapni a boltokban (bár ez valószínűleg csak a jelenlegi politikai helyzetnek köszönhető), de ahogy elnéztem elég sok termék érkezik a Kaukázus környékéről.

A boltban kellemes csalódás ért, amikor megkérdeztem az eladóhölgyet, hogy az itteni SPAR kártyát hol lehet beszerezni. Épp nem volt a boltban ilyen készlethiány miatt, de az előttem álló idős hölgy szívesen kölcsönadta a saját kártyáját, így egyes termékekhez majdnem fél áron jutottam hozzá :)

A SPAR-ból egyenesen a koliba mentem vissza, nem is gondoltam, hogy ilyen messzire elkóboroltam (lehet csak azért tűnt messzinek, mert egy 5 literes vizet is cipeltem). Astrid a szobában volt, és csodálkozva nézett rám, hogy egyedül megtaláltam a Spart (jelzem, tényleg eléggé el van dugva).

Astrid nem akart otthon ülni, ahogy én sem (bár eléggé lefárasztott a mai nap), így elmentünk egy új helyre, a Chef’s-be (ez a többiek kedvenc helye, mivel az egyetem és a koli között van). Elég jó idő volt (kb. 17 fok), de már annyira vágytam levesre, hogy gondoltam kipróbálom. Be kell látnom, az oroszok nem tudják, milyen is a jó leves :/  Astrid szendvicset evett, mint mindig, amikor betér a Chef’s-be.

Innen elmentünk sétálni, mert elpanaszoltam Astridnak, hogy azt hittem ez a város szebb. Erre az volt a válasza, hogy igenis szép, csak nem jó helyen jártam valószínűleg. Kb. 10 perc sétára volt a folyópart (бережная), ahonnan be kell látnom, lélegzetelállító kilátás tárul a Volgára, és valóban gyönyörű a városnak ezen része. 

Még egy picit sétáltunk, majd 19:20-ra vissza kellett érnünk a kolihoz, mert a csoporttársainkkal megbeszéltük, hogy beülünk egy bárba (Crododile & Cappuccino Bar). Itt rengeteget beszélgettünk, próbáltuk jobban megismerni egymást. A többiek koktéloztak, Luisa és én teáztunk (isteni finom volt :) ).

Itt megismerkedtem még egy német lánnyal, Eva-val, aki szintén a csoporttársunk, csak ma nem volt órán, illetve egy olasz lánnyal. Nagyon jól éreztem magam, még társasoztunk is, mert a bárban ki volt téve egy csomó társas nagyon csoportoknak, amit szabadon használhatott bárki. Hát, mire megfejtettük, hogy is kell játszani…. :D

Olyan éjfél felé indultunk el vissza a kollégiumba (éjfél után már nem nagyon lehetne kinn tartózkodni), fél egyre vissza is értünk. Nagyon elfáradtunk, így egyikőnket sem zavarta, milyen hideg is van a szobában, rögtön elaludtunk.

Érdekes emberekből áll a csoportunk, remélem még sok időt fogunk együtt eltölteni :) Ez a nap is jó volt :)