2014.11.21. - 65.nap –
indulás Kazanyba
Alig aludtam valamit, olyan izgatott vagyok, ma este
indulunk Kazanyba :)
A csapat egyik fele már előző héten megjárta az elmondásuk
szerint ’mesés’ várost, páran azonban nem vállaltuk be a 9 órás éjszakai vonat utat.
Úgy döntöttünk, hogyha találunk valakit, aki autóval megy Kazanyba péntek
délután vagy szombat délelőtt, és még valakit, aki vasárnap délután jön vissza,
akkor mi is nekivágunk az ismeretlen tatárföldnek. A szerencse most nem került
el minket, TALÁLTUNK :)
Oroszországban is, akárcsak az európai országokban kifejlesztettek
egy oldalt, ahova regisztrálás után fel tudunk adni hirdetést, ha utazunk
valahova, hogy még ennyi meg ennyi hely van a kocsiban, és ennyiért tudom elvinni
a jelentkezőt az úticélt érintő városok egyikébe, VAGY ami számunkra még
fontosabb volt, hogy bármely regisztrált tag felveheti a kapcsolatot a
sofőrökkel, és megbeszélheti az utazással kapcsolatos tudnivalókat,
lefixálhatja a találkozópontot, az árat és magát az utazási szándékot is. Ez a
BLABLACAR rendszere orosz honban :)
Felmerülhet a kérdés, hogy nem veszélyes-e beülni egy
teljesen vadidegen (általában férfi) mellé… természetesen kockázat mindig van
(bár én jobban félek az orosz utak minőségétől, mint a sofőr vezetőképességétől és kedvességétől…),
viszont az internetes rendszer igyekszik minden ilyesfajta kockázatot
kiküszöbölni. A sofőrök általában többször adnak fel hirdetést, így látni lehet
a visszajelzések alapján ki megbízható (utasoknál is hasonlóan működik), ki az,
aki körültekintően vezet, stb.
Mindezekből kifolyólag döntöttünk úgy, hogy
vállaljuk a kockázatot, és írtunk két személynek, hogy szeretnénk velük utazni.
Mindent lefixáltunk, negyed annyiért visznek el minket Kazanyba, mint a vonat,
és ami még fontosabb, hogy nem kell éjjel a vonaton zötykölődnünk :)
A mai (pénteki) sofőrünkkel 18 órára beszéltük meg a
találkozót a kollégiumtól kb. fél órára lévő bevásárlóközpontnál, így 17 órakor
el is indultunk kis csomagjainkkal felszerelkezve Godefroival, egy francia
sráccal a marshrutkán (маршрутка).
Előbb értünk oda, mint ahogy gondoltuk, de jobb előbb ott
lenni, minthogy itt hagyjanak. Pontban 18 órakor meg is érkezett a sofőrünk Szergej,
aki mint kiderült a feleségével utazik Kazanyba a rokonokhoz (mindketten
tatárok, csak Nyizsnyij Novgorodban dolgoznak). Nagyon szimpatikusak voltak,
rengeteget beszélgettünk (volt rá 6 óránk), sok újat tudtunk meg az orosz
szokásokról, Tatarsztan-ról (ez a hivatalos neve a tatárok által lakott
területnek), és a kedvenc orosz slágerek sem maradhattak el :)
Szergej már az elején megmondta, hogy Kazany teljesen más,
mint Ny. Novgorod, azt mondta, meg fogjuk látni, hogy ég és föld a különbség
mind az utak minőségében, mind az emberek viselkedésében, és minden egyéb
dologban. Ekkor még nem nagyon értettük, hogy mi lehet ANNYIRA más, hisz ez is „csak”
Oroszország, nem egy másik kontinens…
Ahogy átléptük Tatarsztan (Татарстан) határát kezdtük
átértékelni a dolgokat, és valóban… egyre jobban láthatóvá vált mindaz, amiről
korábban Szergej beszélt…
Tatarsztan területe Oroszország gazdag része, hibátlan
autópályákkal, gyönyörű (befejezett!) épületekkel, útépítést sem igen látni, mert
azokat is hamar befejezik, még saját benzinkútjuk (ТатНефт) és bankjuk is van.
Szergejtől megkérdeztem milyen gyakran járnak haza
Tatarsztanba, azt mondta, hogy kéthetente hétvégén. Kicsit megdöbbentem a válaszon,
mert azért kéthetente levezetni 6 órát oda, 6 órát vissza az nem kevés, ők meg
azt nem értették, hogy miért döbbentem meg ezen… szerintük 6 óra nem nagy
távolság (всё нормально-mondták)… erre megkérdeztem, akkor mi nekik a nagy
távolság. Azt mondták, hogy minimum 4 nap :D
(hát igen… néha elfelejtem, hogy egy hatalmas országban vagyok :P)
Az is furcsa volt, hogy az utak tömve voltak kamionokkal, és
már csak kíváncsiságból is megkérdeztem mit szállítanak általában… nem várt
választ kaptam… Szergej szerint sokszor furcsa (pl. üres sörös dobozok), de
van, hogy veszélyes dolgokat (mint pl. üres harci fegyvereket) is szállítanak, „jobb
nem tudni”. Azt gondoltam, inkább többet nem is kérdezek, jobban járok :D
Ami még útközben feltűnő volt számomra, hogy a benzinkutak
területe végig útjelző lámpákkal be van világítva, egyfajta keretet adva a
terülnek, így az ember biztonságban érezheti magát, és nem téved el. Ez nagyon
jó ötlet, mondjuk azt már kevésbé értem, hogy az autópályán miért van zebra…
Továbbá furcsa, hogy általában a megengedett sebességhatár 70 km/h az
autópályán, és mindenhol tábla figyelmeztet, hogy ne lépd túl a 70-et, mert
kamerákkal mérnek, azonban Szergej elmondása szerint nincsenek is kamerák, így
nem kell tartani ettől… érdekes :D
A házaspár nem csak általános dolgokról beszélt, de remek
idegenvezető is volt, azt a tényt leszámítva, hogy olyan sötét volt, hogy szinte
semmit nem láttunk. Nekik köszönhetően ismerjük a Szura folyó lelőhelyét (Река
Сура), tudjuk, hogy a köd és az esőzés hatalmas gondokat okoz a közlekedésben
(pl. a múlt heti olvadás a fél erdőt kidöntötte az autópálya mentén), és
láthattuk a kazanyi Kremlt teljes valójában kivilágítva az autópályáról
(leesett az állunk olyan gyönyörű!!!) :)
Végül pontban 22:38-kor léptük át Tatarsztan határát (Татарская
Республика), és 00:15-re értünk a hostelhez (Отель «Берисон Московская»), ahova
Szergejék voltak olyan kedvesek és elvittek :)
A hotel szép, kulturált volt, bár őszintén szólva olyan fáradtak voltunk, hogy nem is nagyon néztünk körül, szinte rögtön bezuhantunk az ágyba, hisz holnap is van nap :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése