2014.12.30. vissza Oroszországba
A családdal itthon töltött 8 nap után kicsit nehéz szívvel
indultunk el hajnali fél 4-kor a repülőtérre anyáékkal. A reptéren rengetegen
voltak, mindenki utazott szilveszterezni a világ több pontjára, a biztonsági
óvintézkedések is ehhez mérten szigorodtak. Mindent megnéztek többször is, a cipőt
mindenkinek le kellett venni, tűzijátékot, csillagszórót még a feladott
poggyászban sem szabadott szállítani. Vagy egy órán keresztül tartott a
becsekkolás, kicsit izgultam is, hogy nem leszek időben a beszállító kapunál,
de nem volt semmi gond.
A WizzAir járata 06:05-kor indult Budapestről, a gép tele
volt orosz állampolgárokkal, alig hallottam magyar szót. Olyan fáradt voltam,
hogy szinte végig aludtam az utat. Leszállás előtt nem sokkal keltem fel, még
pont láttam a gyönyörű havas tájat és a hófedte háztetőket, melyeket
megvilágítottak a horizont mögül épp felkelő nap sugarai. Már csak ezért a
látványért is megéri hajnalok hajnalán kelni :)
Moszkvai idő szerint a menetrendhez viszonyítva 10 perc
késéssel, vagyis 10:50-kor értünk földet.
Úgy tűnik ha WizzAir-rel utazik az ember, sosem lesz unalmas
az útja, pedig már örültem, hogy a decemberi utamhoz képest, ez a mostani egész
nyugisra sikeredett… hát nem :D
A csomagom nem érkezett meg, egyszer csak leállították a
szalagot, pedig még rajtam kívül egy magyar srác, két angol srác és egy orosz
család nem kapta kézhez a bőröndjét. A magyar és a két angol egyáltalán nem
beszéltek oroszul, így én kérdezősködtem, majd tolmácsoltam, hogy mi a továbbiakban
a teendő. Az ott dolgozó hölgy nem volt túl kedves, közölte, hogy menjünk haza,
majd meglesznek a csomagok. Mivel mindenem a bőröndben volt, így nyilván nem
akartam üres kézzel a szállásra menni. A szerencsénk az volt, hogy az orosz
anyuka, akinek szintén nem érkezett meg a csomagja kiverte a balhét, hogy ezt
hogy képzelik, most azonnal hozzák ide a csomagokat. Ekkor kiderült, hogy a
csomagok meg vannak, csak a bőröndpakoló dolgozók már nincsenek itt, így nincs
aki behozza őket… picit viccesnek találtam mikor ezt szemtől szemben közölte az
előbb említett nem túl kedves ott dolgozó hölgy, de mit lehet tenni,
Oroszországhoz szokva az ember már semmit nem lepődik meg :)
Végül csak megkaptuk a bőröndöket több mint fél óra
hercehurca után. Ugyan az enyémnek
kitört mindkét kereke, és egy hatalmas lyuk tátongott a kerekek helyén, illetve
a magyar srácnak eltört a számzár rajta, de legalább a tartalma nem szenvedett
hiányt, és ez a lényeg.
A magyar sráccal, Petivel indultunk el Moszkva belvárosa
felé Aeroexpressen, elég sokat beszélgettünk, a nővéréhez érkezett látogatóba, aki
több éve Moszkvában él. Miután eligazítottam, hogy merre menjen, én a hostel
felé vettem az irányt, ugyanott foglaltam szállást, ahol december 20-án
szálltam meg (ZaZaZoo Hostel), a különbség annyi, hogy most nem leszek egyedül J. A bőröndöm így kerekek
nélkül nagyon nehéznek bizonyult, de szerencsémre egy idősebb katonaruhás úr
egészen a metrókijárattól a szállásomig segített cipelni. Miután elmondtam honnan
jövök, megtetszett neki, hogy külföldi vagyok, így volt kedve még beszélgetni,
én meg csak örültem mind a segítségnek, mind a kellemes társaságnak :)
A hostelből egész nap nem mozdultam ki, nem tudtam, hogy a
többiek (Manuel, Kristof, Astrid, Verena, Maike) pontosan mikor érkeztek,
illetve a társalgóban ülve megismerkedtem egy orosz sráccal, akivel este 8-ig
jól elbeszélgettük az időt, míg a többiek meg nem érkeztek. Mesélt a
hagyományos orosz szilveszterről, hogy mit érdemes megnézni a városban, milyen
oldalakon tudom ellenőrizni, mi van nyitva az ünnepek alatt.
Manuel, Kristof és Maike este fél 9 felé érkeztek meg, már
nagyon vártam őket. Verena 10 óra fele, Astrid pedig fél 12-kor csatlakozott a
csapathoz. Nagyon jó volt végre megint együtt, mintha csak a második
otthonomban lennék a régi barátokkal :)
Este még nagyon sokat beszélgettünk a konyhában, ahol volt
ingyen tea és keksz, tervezgettük a szilvesztert, illetve megbeszéltük ki mit
akar megnézni a városban. Mivel én voltam az egyedüli, aki még nem igazán volt
ismerős Moszkvában, így rengeteg ötletem volt.
Este sajnos Manuel rossz híreket kapott otthonról,
síbalesetben meghalt a legjobb barátja, ez eléggé rányomta a pecsétjét az
estére és mindenki hangulatára. Szilveszter reggelén az első géppel utazott is
haza a családhoz és a barátokhoz. 5-en maradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése