110.nap - korizás Marcival

2015.01.13 Marcival korizunk :)

Reggel elég korán keltünk, én 7-re húztam az ébresztőt, mert tegnap megígértük Marcival, hogy Bencét mi visszük kivételesen suliba. Mire kikászálódtam az ágyból, Bence már kinn tévézett a nappaliban a reggeli meleg kakaóját szürcsölgetve, Marci viszont még nem kelt fel. Elhatároztuk, hogy felébresszük, Bence megadta a módját, elővette a legnagyobb, és egyben legújabb puskáját, szegény Marci mikor benyitottunk a szobába és meglátta a fegyvert, halálra rémült :D  De legalább azonnal felkelt :)

Attila 8-ra rendelte a taxit, ami elvitt minket a suliba. Bence hihetetlenül boldog volt, tisztára be volt zsongva, főleg, hogy még az új puskáját is bevihette a suliba játszani, és persze kérkedni a többieknek, milyen menő karácsonyi ajándékot kapott. Még sosem láttam eddig az iskoláját, tudtam, hogy magán iskola, de hogy ennyire gyönyörű helyen van, fenn a dombtetőn, pont a Nyevszkij szoborral szemben… hihetetlen. Viszont Kriszti nem túlzott azzal kapcsolatban, hogy ide a szülők csak BMW-vel meg hasonló komfortos, drága kocsikkal hordják a csemetéiket. 

8-kor a taxi egyébként a ház előtt várt minket, mindig sms-ben elküldik a taxi érkezése előtt kb 10 perccel, hogy milyen autót kell keresni (milyen színű, mi a rendszáma, milyen márka), mert természetesen taxi felirat, esetleg tábla egyiken sincs. Az ajtó előtt egy kék sportkocsi állt, miközben nekünk azt írták, hogy szürke Ladát kell keresni, de mivel a rendszám megegyezett, így beszálltunk.

Kisebb dugó volt így kora reggel az utakon, nagyon rég keltem ilyen korán bevallom, elszoktam attól, hogy még majdhogynem koromsötét a város… Miután Bencét bekísértük az iskolába, Marcival visszaültünk a taxiba, ami visszavitt minket a Szlavjanszkaja 8 számhoz, ahol Kriszti már nagyon várt minket. Főzött nekem kávét, Marcinak teát, illetve jó kis magyaros reggelit rittyentett nekünk egy pillanat alatt kolbásszal, szalámival, sajttal… volt minden, amit csak egy magyar Oroszországban kívánhat :D Még picit beszélgettünk, aztán Kriszti egy magyar asztalossal skypeolt, aki megtervezi az otthoni budapesti konyhájukat, eközben mi Marcival már a délutánt tervezgettük. El akartunk menni korizni, de úgy tűnik itt az emberek csak hétvégén akarnak korcsolyázni, mivel minden pályának csak hétvégi nyitva tartása volt. Végül a harmadik, amit felhívtam elvileg egytől nyitva volt, gondoltuk megpróbáljuk :)

Miután Marcival kikapartuk a hó alól a kocsit, Kriszti hazavitt engem, ők meg Marcival elmentek az Auchanba vásárolni. Astrid, mikor visszaértem a koliba, pont órára sietett, úgyhogy még egy kis időm volt pihenni, eléggé fáradt voltam, mivel alig aludtam 5 órát az éjjel.

Mivel Marcival 12:50-re beszéltünk meg találkozót a Május 1-je parkba (ott van a koripálya), így délben el is indultam, hogy mindenképp odaérjek. A park a folyó túlpartján volt, át kellett szállnom a pályaudvarnál (Moszkovszkij), viszont a parkban picit eltévedtem, így kb negyed órát késtem is. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy ez a park, ráadásul tele vidámparkhoz hasonlító játékokkal, végül egy idős bácsi igazított el, aki meghallotta, hogy magyarul beszélek, és a parkban bolyongok.

A jégpálya kiderült, hogy csak 14 órától nyit, de Marci elintézte, hogy bemehessünk előbb, a sztorit a jégen mesélte el…feltalálja magát mindig a fiú :D

(Нет. Это невозможно... мая девушка будет здесь скоро. Мы иностранцы из Венгрии... она будет ооочень злая.)

Úgyhogy miután megkaptuk a szerintem még szovjet időkből maradt korcsolyánkat, rámerészkedtünk a jégre, ami utoljára láthatólag előző héten volt valamikor letakarítva, bár ez a kisebb gond volt. A korcsolya elég szokatlan volt, az enyém egyáltalán nem tartotta a bokám, csoda, hogy esés nélkül túléltem azt a 1,5 órát a jégen :D

Lenin szoborral pózolva a jégpálya közepén :D

Egyébként nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget beszélgettünk, illetve ami nagyon tetszett, hogy a koripálya nem úgy volt megcsinálva, hogy csak körbe-körbe lehet menni, hanem be lehetett menni az erdősebb részre a fák közé kacskaringózni. Volt zene meg minden, ami kell, és ami a legjobb volt az egészben, hogy az egész pálya csak a miénk volt :)

Fél 3 fele indultunk el kifelé, mert Marci 3-ra ment egy barátjával biliárdozni, én pedig nagy ráérő időmben elhatároztam, hogy elsétálok vissza a pályaudvarig, addig is körbenézek, ezen a környéken egyáltalán nem vagyok ismerős. Útközben pedig megettem a croissant-ot, amit Marci hozott nekem az Auchanból :)

 

Kiderült, hogy a fő piac, amit már sokan mondtak nekem, az itt van a pályaudvar és a park között, hát elhatároztam, hogy benézek. Megdöbbentő, hogy mennyi különbség van a bolti és a piaci árak között, itt kb minden negyed annyiba került, mint a boltokban. Vettem is paradicsomot, citromot, hagymát.

A pályaudvarnál még beszaladtam az új kedvenc boltomba, ahol szerintem a piac után a legolcsóbban lehet bevásárolni, majd a 2-es marsrutkával visszamentem a koliba. 

Így késő délutánra már annyira álmos voltam, hogy ahogy beértem a szobába, rögtön el is aludtam, jelzem ez olyan fél 6 fele lehetett, majd 21-kor felébredtem, picit tanultam, orosz filmeket keresgéltem, majd Astriddal fél 2 fele lefeküdtünk aludni.

Jó kis napom volt ma is, kár, hogy Marcinak már holnap haza kell mennie :/